ASE U11-es csapatának értékelése a 2010-2011 évi bajnokságban. PDF Nyomtatás E-mail
2011. június 24. péntek, 12:41

A csapat a Dél-Dunántúli regionális bajnokságban (nyújtott pályán) szerepelt.

A mutatott teljesítmény az ellenfelek ismeretében gyengének mondható. Kiszámíthatatlan volt a teljesítmény a mérkőzéseken. Voltak jó mérkőzéseink és voltak nagyon gyengék is. Képesek voltunk megszorongatni dobogóközeli csapatot, de akár kikapni a sereghajtóktól is.

Nem meglepő az eredménytelenség, ha figyelembe vesszük az edzéslátogatottságot, illetve az edzéseken a hozzáállást. Az volt az érzésem, hogy a gyerekek egy kellemes délutáni időtöltésnek veszik az edzést és ebben a szülők is sajnos gyakran partnerek voltak. Voltak olyan játékosok akik, egyszerű 6-7 éves korosztályra kiírt gyakorlatot a 15-20-ik alkalommal is képtelenek voltak megcsinálni.

A mérkőzéseken számtalanul megbeszélt alapvető taktikai dolgokat pl. csapat együttmozgás, helyezkedés emberfogásnál, helyezkedést labda nélkül nem tudtunk elsajátítani. Így a csapatjáték gyakran gyengére sikeredett.

 

A kis létszám miatt eszköz nem volt a kezemben a problémák orvoslásához!

 

Játékrendszer:

Két – három változatot is kipróbáltunk, de igazából tudatosan egyikből sem profitáltunk, ugyanaz a hullámzó teljesítmény érződött.

(Alap (3-1-3) rombusz), (3 – 2 - 2) és (3 - 3 – 1)

 

Csapat taktikai- technikai felkészültség:

Úgy gondolom a tecnikai alapokkal nem volt probléma. A csapat rendszerben gondolkodás jelentette a legnagyobb gondot. Már a csapat átvételekor is ebben láttam a legnagyobb akadályt. ( Mozgok, ha jön felém a labda, ha nem akkor nem.)

 

Kiemelhető játékosok:

Pál Márton, Kovács Balázs és Fazekas Dániel munkáját emelném ki. Ők az edzésen és a mérkőzéseken hozták az elvártat.

Kótai János, Végh Csaba és Csehi Dominik igazi edzésmenő volt, sportszerű edzéslátogatottság, de mérkőzéseken ezt a szorgalmat igazából nem tudták visszaadni.

Bóka Gergely ennek a fordítottja, ő tiszta lelkiismerettel vonulhatott le minden mérkőzés után, küzdött, hajtott mindent megtett a csapat sikeréért.

Sajnálom, hogy az edzéseken nem készült erre jobban rá! Több volt benne.

 

Sajnos a többiek a „még voltak” kategóriába tartoztak, ahol igazából nem lehetett kiismerni a fontossági sorrendet edzés, illetve szavalóverseny, zongoraiskola, angol tanfolyam, stb között.

 

Edzői vélemény: Nálam okosabb szakemberek azt mondják a labdarúgást nem lábbal, hanem fejjel játsszák. Az idei teljesítményünkkel bebizonyítottuk, a hír igaz!

Fejben voltunk sokkal kevesebbek az ellenfeleknél. 

Edző:
Sipos György