Nem vettük el a pályaelőnyt

Elődöntő – 1. mérkőzés
TLI-Alba Fehérvár - Atomerőmű SE
99-77
(31-17, 21-17, 24-23, 23-20)
(31-17, 52-34, 76-57, 99-77)

Alba: Chery 18/3, Myles 13/6, Spurlock 2, Pearson 10/3, Lóránt 21/6.
Csere: Markovic 10, Csorvási 13, Simon 7/3, Filipovics 2, Tóth P. 3/3,
Vezetőedző: Dzunic Branislav

  ASE: Dunn 10, Robinson 4, Barnies 2, Eilingsfeld 12/6, Tóth Á. 5/3.
Csere: Watkins 11, Kovács 12/9, Fomin 14/3, Will 4/3, Medve 3/3.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott :  ill.

Kihagyott dobásokkal indult az Alba – ASE elődöntő első mérkőzése, akadt elpuskázott lehetőség bőven mindkét oldalon. A jeget Kenny Chery törte meg, igaz ő is „csak” büntetőből volt eredményes, he mivel abból hármat is dobhatott, és nem hibázott, ezen annyira nem bánkódtak a hazaiak. Az első kosarunkat Eilingsfeld Jani jegyezte, ám mivel eddigre már hét pont állt a hazaiak neve mellett, nem volt őszinte az örömünk. Pláne azok után nem, hogy két perccel később már 11-2 állt a táblán, és a lányok már a Schmidt Béla által kért időkérés egy perce okán táncoltak a parketten. Sajnos a fehérvári szerkezet ismét megfogott minket, Chery és Myles tarthatatlan volt, na nem mintha Lóránt nem játszott volna jól. A folytatásban Dunn jegyzett kosarat, neki is megvolt az első, de ezzel se mentünk sokra, mert Lóránt szórta a pontokat. A negyed felénél már tizenhárom volt a hazai előny, a csapat pedig csak hajigált céltalanul, míg a hazaiak rendre kijátszott akciók után találtak be. És ha ez nem lett volna elég, sorra adtuk el a labdákat, amiket az alba szépen ki is használt. A változás szelét végül Watkins, Kovács és Fomin beállítása hozta meg, aminek hatására - ha közelebb nem is nagyon kerültünk - legalább a zuhanás megállt. Így is 29-15 állt a táblán, mikor Dzunic Branislav időt kért, ami után esett még egy-egy kosár mindkét oldalon, de jelentős változás már nem volt.

Nem úgy a második negyed elején, mikor Markovic négy pontjával, majd Csorvási duplájával egy perc alatt húszra nőtt a hátrányunk, hát félő volt, hogy nagyon csúnya lesz a vége. A negyedbeli első pontunkat a frissen beállt Will szerezte, rögtön egy hármast süllyesztett el, kár hogy Pearson azonnal válaszolt rá, hasonlóképp. Sajnos a játékunk nemhogy javult volna az első negyedhez képest, hanem ha lehet, még romlott. Pedig kevergettük a kártyákat becsülettel, de majdnem hogy mindegy volt, ki volt pályán. Sajnos ha véletlenül el is jutottunk dobóhelyzetig, a legnagyobb ziccereket is kihagytuk, amire nem mentség az Alba extra védekezése, az egyszerűen koncentráció kérdése. Hat perc alatt öt pontnál jártunk, szemben az alba tizenhármával, ami szintén nem volt sok, de mégiscsak több mint a miénk. Az első szép és tapsra méltó jelenet Eilingsfeld hármasa volt Dunn gólpasszából, azzal jöttünk be húszon belülre. Ez aztán kicsit felébresztette a mieinket, Dunn büntetőkből, Medve triplából volt eredményes, máris „csak” tizenöt volt a hátrányunk. Sajnos maradt mg csavar a sztoriban, mégpedig egy tripla a tök üresen álló Lóránttól, amivel visszakúszott tizennyolcra a hazai előny, így 52-34-es állásnál vonulhattak pihenőre a felek.

A nagyszünet után egyből egy remek akcióval kezdtünk, járt a labda körbe-körbe, mígnem Tóth Ádámhoz került, aki nem hibázott. Kár, hogy ez a hazaiakat nem hatotta meg, folytatták agilis és okos játékukat, mi pedig csak futottunk az eredmény után, be azt meg kell hagyni, Fomin kosara elég szépre sikeredett. Na meg Tóth Ádi dudaszóra dobott hármasa a sarokból, el is halkult egy pillanatra a hazai közönség, váratlanul érte őket, az biztos. sőt egy támadással később Fomin is beszórt egyet, ráadásul faulttal együtt, kár hogy a ráadás büntetőt nem sikerült a helyére küldeni. Kicsit felélénkültünk, felcsillant az esély, hogy közelebb kerülünk, kár hogy ezt nagyjából egy perc alatt el is puskáztuk, miután előbb sportszerűtlenül faultoltuk Csorvásit, majd beengedtük Chery-t, és máris megint húsz fölött volt a differencia. Szerencsére nem rogytunk meg, hanem próbálunk továbbra is rohanni előre, aminek eredményeként pikáns szitu alakult ki a pályán: Will faultota Markovicot, aki ezen bepörgött és gyorsan kireklamált magának két technikait, amivel ki is állíttatta magát. Kihasználni azonban ezt sem tudtuk, így is roppant meggyőző, 19 pontos előnnyel vezetett a hazai csapat a záró felvonás előtt.

Az utolsó negyedet Dunn pontjaival kezdtük, ami ismét felcsillantott némi reményt, az elmúlt meccseken ugyanis rendre „megőrült” az amerikai, amiből minden alkalommal jól jöttünk ki. Ez most is jól jött volna, mert más reményünk nem nagyon volt arra, hogy ebből az első meccsből még kihozzunk valamit. Hát, ez sem igazán jött össze, mert hiba találgatott be Dunn, ha közben több hibát is elkövetett, ráadásul Barnies talán idei legrosszabb meccsét játszotta, ami megint csak nem hozott közelebb minket a célhoz. A negyed derekán aztán nyilvánvalóvá vált, hogy itt ma lefőtt a kávé, és nem lesz meg idegenbeli siker. Annak ellenére sem, hogy Kovács Ákos a negyedik negyedben triplaesőt zúdított a hazaiakra, öt perc alatt hármat elsüllyesztve, de ezzel is épp, hogy csak bejöttünk húszon belülre. Ebben a meccsben ennél azért több volt, főleg úgy, hogy megint az első negyedben ástuk meg a saját sírgödrünket, amiből aztán a maradék harminc percben próbáltunk kimászni. Mint már oly sokszor, most is csak annyit tudunk tenni, hogy felszegjük a fejünket, nem esünk össze, és három nap múlva megpróbálunk visszavágni.

Fotó: bb1.hu (archív)