A második félidőben átrohantunk a Kaposváron

NB1 - Alapszakasz, 1. forduló
 Atomerőmű SE - Kaposvári KK
91-48
(14-22, 22-15, 28-4, 27-7)
(14-22, 36-37, 64-41, 91-48)

  ASE: Dunn 10, Medve 5/3, Barnies 8, Szabó 8/6, Rakocevic 17.
Csere: Kovács 11/3, Tóth 16, Will 5/3, Eilingsfeld 4, Robinson 5/3, Gulyás 2.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

Kaposvár: Jones 7, Mijajlovic 11/9, Fodor 6/3, Hendlein 6, Spica 9.
Csere: Benke 7, Baki -, Horváth 2, Papp -, Kocsis -, Szőnyi -. 
Vezetőedző: Srecko Sekulovic

Mindkét oldalon volt meglepetés a csapat összeállításban, nálunk Donald Robinson a túloldalon pedig Anthony Jones került keretbe az utolsó pillanatban. A vendégek kezdték jobban a meccset, Fodor Márton talált be a vonalon túlról, szerencsére Szabó a dudaszó pillanatában válaszolni tudott. A folytatásban is a vendégcsapat dominált, Fodor és Jones révén rendre eredményesek tudtak lenni, míg nálunk jobbára csak az erőlködés ment, ami néha ugyan kosarat eredményezett, de inkább nem. Időt is kért Schmidt Béla, nagy szükség is volt rá. A folytatásban valamelyest jobb lett a játékunk, de mivel a dobásokkal továbbra is hadilábon álltunk, így ez csak annyira volt élég, hogy nem nőtt tovább a hátrányunk.

Nem indult jól a második negyed sem, már tizenkettőre is rúgott a különbség, mikor Medve hármasával elkezdtünk kapaszkodni. Közben a 12. percben megvolt az első kaposvári csere is, Mijajlovic kapott pihenőt. A játék továbbra is akadozott, mikor közel kerülhettünk volna, rendre ajtó-ablak lehetőséget teremtettünk az ellenfél számára egy könnyű kosárhoz. Arról nem is beszélve, hogy a - papíron sokkal erősebb és jobban rotálható- magasember-szekciónk pattanózásban is alulmaradt Spica és Horváth Márton fémjelezte kaposvári centersor ellen. A félidő végére aztán ha összeszorított foggal is, de elkezdtük lopni a távolságot, Rakocevic büntetőit Eilingsfeld fejelte meg egy lecsorgó labda visszatételével, majd Medve vert be futtából egy hármast, és már csak egy volt közte, ennyivel is vonultak szünetre a csapatok.

A 21. percig kellett várni, hogy vezessünk a meccsen, ekkor Tóth Ádám ziccere landolt a gyűrűben, majd egy támadással később ismét ő volt eredményes.  Ez mondhatni ébresztőként hatott a mieinkre, amelyre még egy jó erős, forró feketekávé hatékonyságával tett rá Barnies is, aki úgy betakarta Fodor Mártont, hogy abba a finomabb lelki világú nézők belepirultak a lelátón. Ez aztán beindította a hengert, amely két perc alatt tíz paksi pontot, és egy kaposvári időkérést eredményezett. Ezt követően a héten igazolt Robinson is beszállt, majd ha már pályán volt, azonnal el is süllyesztett egy középtávolit. 5:32 telt el ekkor a negyedből, és a Kaposvár még nem talált a gyűrűbe, Sekulovic mester messze is volt attól, hogy róla formázzák meg a nyugalom szobrát. Végül másfél perccel később Spica egy büntetődobást sikerrel hajtott végre, így megtört a jég, igaz ekkor már húsz volt közte, ami csak tovább nőtt a negyed végéig. 

Ilyen előzmények után a záró felvonás mondhatni már csak puszta formalitás volt, azaz csak lett volna, ha a játékosaink nem élvezték volna szemmel láthatóan a játékot, és nem ajándékozták volna meg a kilátogatókat még jó néhány gyönyörű találattal. Összességében megérdemelten nyertük meg a találkozót, melyet másfél negyeden át a vendégcsapat dominált, ám utána elfogyott a szufla, és átrohantunk rajtuk. Szerdán Pécsre megyünk, majd szombaton jön a Szolnok, ezen a két meccsen egészen biztosan nem fog beleférni másfél negyednyi pihenő. Mindenesetre ma örüljünk, hiszen győzelemmel rajtoltunk, a második félidő pedig a jövővel kapcsolatban is bizakodásra ad okot.

Fotó: Molnár Gyula