Vereséggel zártuk az évet

NB1 - Alapszakasz, 11. forduló
Atomerőmű SE - PVSK-PANNOPOWER
77-86
(15-25, 18-20, 18-17, 26-24)
(15-25, 33-45, 51-62, 77-86)
V.: Papp P., Ádám J., Vida B. (Bogárdi J.)

ASE: Hill 4, Medve 20/9, Samenas 17/6, Gilbert 4, Tiby 23/6.
Cs.: Kovács 5/3, Morse -, Will 2, Gullyás -, Illés -.
Vezetőedző: Gediminas Petrauskas

PVSK: Nelson 2, Supola 7/3, Smith 13/3, Budimir 16/12, Sejfic 15.
Cs.: Halász 24/9, Harazin 2, Bíró 7/3.
Vezetőedző: Csirke Ferenc

Kipontozódott: Hill (40.), Samenas (40.) ill. -

Könnyű kosarakkal indult a mérkőzés, engedték játékba lendülni egymást a felek. Nálunk Tiby, a túloldalon Smith járt az élen a pontszerzésben, de a társak is be-betalálgattak. A negyed derekán kicsit gyorsított a tempón a Pécs, ami főleg a védekezésük intenzitásában jött ki, ennek eredményeként a vezetést is átvették. A 6. percben, egy pontos vendég előnynél két időt Petrauskas mester, rendezni kellett kicsit a sorokat. A játék képe azonban ettől sem változott, már öt pont volt a Pécs előnye, mikor medve triplája végre a gyűrűben landolt, megtörve a rossz sorozatunkat. Sajnos az utolsó örömünk ez volt a negyedben, mert a Pécs kegyetlenül kihasználta az összes hibánkat (hét eladott labda az első negyedben...), és magabiztos, tíz pontos fórral zárta az első játékrészt.

A második negyed kezdete, ha lehet, még rosszabbul alakult mint az első vége, a PVSK gyakorlatilag ellenállás nélkül rohant át rajtunk, így két perc elteltével már tizenhéttel vezettek. Budimir és Smith parádézott, igaz a védekezésünk nem is kényszerítette őket extra kosarakra. Ismét időt kértünk hát, és ha támadásban nem is javultunk fel túlságosan, de a védekezésünk legalább összezárt. Sorra akadályoztuk meg a fekete-fehérek támadásait, és néha még betalálnunk is sikerült, így lejöttünk tizennégyre. A némiképp feljavult védekezésünk szerencsére innentől már megmaradt a negyed végéig, így a különbség nem nőtt tovább, sőt Tiby pontjaival még csökkenteni is tudtuk egy kicsit a végjátékban, de így is tizenkettő volt közte a félidőben.

Pécsi kosárral indult a második félidő, erre Tiby válaszolt két büntetővel, maradt a közte tizenkettő. Ez egyáltalán nem  túnt ledolgozhatatlan hátránynak, pláne úgy, hogy volt hátra még tizennyolc perc, de valami nem klappolt a játékunkban, egyszerűen nem akart működni még az sem, ami korábbi mérkőzéseken rendben volt. Dadogott a játékosok kezében a labda, sorra adtuk a rosszabbnál rosszabb passzokat, csak Tiby stabil játéka tartott minket közel. Aztán az amerikai egy trojkát is bevert, ezzel bejöttünk tízen belülre, hosszú idő után ismét. Innentől aztán hosszú perceken át hol fölötte, hogy alatta voltunk ennek a lélektani tíz pontos határnak, de valahogy az igazán nagy áttörés elmaradt. A Pécs persze nem tette meg azt a szívességet, hogy megrogyjon, köszönhetően főként Halász Ákosnak, aki két borzasztóan fontos hármast is beszórt, majd egy 2+1-es akciót is bemutatott, igaz a +1 értékesítése végül elmaradt. A negyed vége Medve öt pontjával szerencsére a miénk lett, így ha szűken i, de nyertük a játékrészt és tíz percünk maradt eltüntetni a maradék tizenegy pontnyi hátrányt.

Samenas betörése vitt minket ismét tíz alá, Smith ziccere pedig kiemelte onnan a Pécset. A csapat játéka - ha nem is látványosan - de elkezdett javulni, Kovács Ákos jól dirigálta a többieket, és ha kellett, a ponttermésből is kivette a részét. Előbb egy csodaszép hármast jegyzett, majd kiosztott egy gólpasszt Samenasnak, aki úgyszintén betalált a vonalon túlról. Fel is kapaszkodtunk öt pontra, öt és fél perccel a vége előtt. Időt kért a Pécs, de ez sem segített, mert Medve is eredményes volt, és mivel ez is hármat ért, már csak kettő volt a differencia. A sorozat, mint mindegyik a történelem során, egyszer meg kellett, hogy szakadjon, ezúttal Bíró volt az ünneprontó. Ettől persze még nem adtuk fel, továbbra is presszionáltuk a Pécset, és Tiby hármasával ismét ott lihegtünk a nyakukban. Sajnos ennél közelebb már nem sikerült kerülnünk, mert a végén Halász hármasa után eladtuk a labdát a bedobás után, amit Budimir egy újabb távolival torolt meg, innen pedig már nem volt visszaút. Sajnos ezzel elszenvedtük második hazai vereségünket is, a helyzetünk pedig még az eddiginél is reménytelenebbé vált.

Fotó: Molnár Gyula