Megint kikaptunk Szombathelyen

 NB1 - Negyeddöntő, 4. mérkőzés

Falco Trend-Optika KC Szombathely - Atomerőmű SE
89-74
( 27-12, 22-15, 30-27, 10-20 )

Szombathely, Arena Savaria

V: Cziffra Cs., Györffy P. A., Szabó G. (dr. Gencsev)

Falco: Váradi 14/6, Doyne 18/6, Hall 12, Majstorovic 16/3, Krstanovic 21/6.
Csere: Perl 2, Dukic 1, Bognár 2, Will 3, Hódi -.
Vezetőedző: Kálmán László

ASE: Dugat 11/3, Medve 6/6, Evans 18/9, Szabó -, Tóth 11.
Csere: Jones 11, Markovic 2, Eilingsfeld 2, Kovács 9/3, Baki 2, Körtélyesi 2.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Kipontozódott:  Hall (27.) ill. Tóth (33.)

Ismét magas szerkezetben kezdett a szombathelyi csapat, Dukic és Perl helyére Majstorovic és Hall került csapatba. Mégsem egy magas ember, hanem Doyne középtávoli kosarával szerezte meg a Falco a vezetést, majd amerikai bedobójának vezérletével ezt növelni is tudta egészen 12-4-ig. Ekkor Dzunic mester időt kért, hogy rendezze a sorokat egy kicsit, mielőtt komolyabb probléma lett volna. A pauza után is a Falco folytatta jobban, Majstorovic értékesített két büntetőt, ám erre legalább válaszolni tudtunk Evans révén, ráadásul egy triplával. Sajnos a folytatásban is a hazai csapat dominált, nálunk pedig csak gyűltek a faultok, így a hatodik percben már tizenkettő volt a különbség. Közben Szabó megkapta a második faultját is, le kellett cserélni. Csapatunk nagyon nem találta a játékát, a negyed végén pedig 15 pontos hazai előnyt mutatott a tábla.

A második negyed első kosarát is a hazaiak jegyezték, Perl Zoltán közelről volt eredményes. Nem is volt nyugodt vezetőedzőnk, folyamatosan forgatta a játékosait, hogy megtalálja az ideális szerkezetet, de bármivel is próbálkozott, nem akart összeállni a dolog. Tóth Ádám begyűjtötte a harmadik hibáját is, érkezett Jarrod Jones, a Falco pedig már tizenkilenc ponttal vezetett. Ekkor a frissen beállt Kovács-Körtélyesi páros villant egyet-egyet, aminek négy gyors pont, illetve az első hazai időkérés lett az eredménye. Jarrod Jones is kezdte elkapni a fonalat, azonban a túloldalon ekkor elkezdtek beesni a hármasok is, így mire feleszméltünk, nemhogy visszaállt a korábbi különbség, de átlépte a húsz pontot is. Egyszerűen semmi nem akart összejönni, a túloldalon pedig minden beesett, gyakorlatilag a harmadik meccset láthattuk megint, csak pepitában. A különbség mindössze annyi volt, hogy a félidő végét jelző dudaszó felharsanásakor nem harminc, hanem "csak" huszonkét ponttal vezetett a hazai csapat.

A második félidőt Evans és Medve tripláival kezdtük, apró szépséghibája a dolognak, hogy közben a Falco is eredményes tudott lenni, és ha csak duplákkal is, de tartotta a különbséget. Aztán mikor elfogyott a tripladobó lendületünk, már nem csak eredménytartásra, hanem különbségnövelésre is jók voltak a duplák. Különösen Hall csipkedte magát, a 25. percben pedig a meccs során először a harminc pontot is meghaladta a különbség. Ekkor már nagyjából látszott, hogy itt nem fog nekünk sok babér teremni, tizenöt perc alatt ekkora különbség ledolgozásához kisebbfajta csodára lett volna szükség. A negyed második öt percében egy kicsit össze tudtuk szedni magunkat, ám sokat nem sikerült ledolgoznunk a hátrányból.

A csoda az utolsó negyedben is elmaradt, és bár voltak még fellángolásaink a meccs során, sikerült is lefelezni a harmadik negyedbeli harminc pontos különbséget, ám összességében körülbelül olyan simán csúsztunk el Szombathelyen, ahogy kedden a Falco Pakson. Hátra van még a mindent eldöntő ötödik meccs vasárnap, akkor kiderül, ki lesz a Kecskemét ellenfele az elődöntőben.

Fotó: Molnár Gyula