Második helyen zártuk az alapszakaszt

 NB1 - Alapszakasz, 26. forduló
MAFC - Atomerőmű SE
70-77
(21-21, 12-19, 21-13, 16-24)
(21-21, 33-40, 54-53, 70-77)

MAFC: Smith 13/3, Misek 10/3, Anderson 17/3, Kovács Á. 17, Johnson 6.
Csere: Debreceni 1, Mócsán 2, Nwakamma 4, Lakits -.
Vezetőedző: Garai Péter

  ASE: Dunn 11, Robinson 12/9, Barnies 15/3, Eilingsfeld 6, Tóth 5.
Csere: Will 3/3, Kovács 9/3, Watkins 4, Fomin 9/3, Medve 3.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott : Smith (37.) ill. -

Komoly tétje volt számunkra az alapszakasz az utolsó mérkőzésnek is, hiszen az eredmények alakulásától függően elsőtől harmadik helyig bárhol zárhattunk. Mi hoztuk el a labdát a feldobás után, ám a vezetést Misek révén a hazaiak szerezték meg. Robinson révén hamar megvolt a lehetőség az egalizálásra, éltünk is vele, ám a MAFC az utóbbi időben nem az a feladós csapat, keményen megszorongatott minden itt vizitálót, és ez most sem történt másképp. Ide-oda vándorolt a vezetés a csapatok között, hol egy jó Tóth Ádi-centerezés, hol egy hazai indítás után született kosár. A negyed közepén aztán Will és Kovács is pályára került, utóbbi hideg kézzel rögtön be is vágott egy hármast, mellyel ismét nálunk volt az előny. A túloldalon természetesen Anderson volt a húzóember, a negyed derekán már hatnál járt, de hát mi mást is várnánk egy több, mint húsz pontot átlagoló NCAA-bajnoktól? Közben mi a negyed utolsó két percére már a komplett cserecsapattal voltunk a pályán, Schmidt Béla hamar játékba dobta bevethető embereit, és nem is kellett csalódnia, végül egálra hozták a negyedet.

A második negyedet is az újbudaiak kezdték jobban, hamar megléptek néggyel, pedig a mi oldalunkon is megvoltak a lehetőségek. Közben szép lassan elkezdtek visszaszállingózni a kezdők a pályára, Watkins és Eilingsfeld kosaraival pedig egy perc alatt ki is egyenlítettünk. A hangulat egyébként jó volt, a hazai fiatalok és a csapatot elkísérő paksiak is lelkesen szurkoltak csapatuknak, sőt utóbbiak annyian voltak, hogy a "kiabátor részleg" némi költői túlzással élve a WC-ből kellett, hogy szurkoljon, mert nem fértek el a vendégszektorban. Közben a csapat is odatette magát, jó védekezésünkre alapozva szép lassan növeltük az előnyünk, és ami külön örömteli volt, nem egy játékos révén, hanem a csapatmunkára alapozva. Nyolc pontos hátránynál kért időt Garai Péter, melyet hamar le is feleztek. Közben Dunn is megsérült, egy ütközés után fájdalmas arccal botorkált le a pályáról, Dongó mester azonnal kezelésbe is vette. Robinsont ez nem zavarta meg, Kovács labdájából megszerezte második hármasát, így hét pontos fórral vonulhattunk a pihenőre.

Szerencsére Dunn nem sérült meg komolyabban, a második félidő kezdésekor már a pályán volt, mi pedig ennek megfelelően jól is kezdtünk, tovább növeltük a korábban megszerzett előnyt. Aztán jött egy érthetetlen rövidzárlat, a MAFC felbőgette a motorokat és kamikaze módjára nekünk rohant, aminek eredményeképp háromig felkapaszkodtak. Szerencsére nem hagytuk magunkat, újabb és újabb kosarakkal loptuk ismét a távolságot, és bár a MAFC, valamint a minimum véleményes ítéletek révén minden adott volt hozzá, hogy összezavarodjunk, valahogy próbáltuk tartani magunkat. Pedig két kezdő magasunk, Tóth Ádám és Eilingsfeld János már a kispadon ült a harmadik negyed hajrájára fordulván, mindkettőjük neve mellett négy fault állt, ami tovább nehezítette a dolgunkat. A MAFC pedig köszönte szépen, kihasználta a helyzetet, Nwakamma duplájával a dudaszó pillanatában átvette a vezetést.

A hazaiak kezdték a záró felvonást, és Kovács révén kettővel növelték is előnyüket. Parádés dobópárbaj vette kezdetét, Fomin is betalált, majd Misek szórt be egy hármast, amire Robinson felelt hasonlóképp, majd ismét Fomin jött. Mindkét csapat kegyetlenül kapart a győzelemért, a  tabellán elfoglalt helyezések közti különbség ellenére is remek mérkőzést, igazi rangadót láthatott a Gabányiba kilátogató közel 800 néző. Egy hármas itt, vezetünk hárommal, egy hármas ott, máris egál. Az ember csak kapkodta a fejét, és izgalommal telve várta, mi lesz a párbaj vége, vajon melyik "hős" marad állva a végén. Közben a túloldalon is elhullott egy vezér, jelesül Mark Smith, aki a 37. percben jutott a kipontozódás sorsára. Négy volt ekkor közte, és bár talán nálunk volt a lélektani előny, megjósolhatatlan volt a vége. Barniesra fújtak támadót a sporik, jogosan, ám szűk egy perccel később már az ő négy pontjával növeltük nyolcra a különbséget. Ekkor kért időt ismét Garai Péter, ám ebből a gödörből már nem tudott kimászni a MAFC, így pont annyira nehezen, mint azt előzetesen várni lehetett, de végül megnyertük a mérkőzést, és megszereztük az alapszakasz második helyét.

Folytatás jövő szombaton, hazai pályán a Körmend ellen, legalábbis ha addig nem változik semmi. Az ellen a Körmend ellen, melyet az alapszakaszban oda-vissza vertünk, és remélhetőleg most is hasonlóképp alakul majd. Egy biztos, nagyot harcoltunk ezért az alapszakasz második helyért, nálunk előrébb rangsorolt csapatokat legyőzve. Erre kell büszkének lennünk, és erre kell építkeznünk. Mert a neheze csak most jön.

Addig azonban: Szép volt fiúk!

Fotó: Kürti János