Mozgásszervi rovat 2. rész

Ismét jelentkezünk a sportsérülésekkel és azok rehabilitációjával foglalkozó rovatunkkal. Első, bemutatkozó cikkünkben általánosan bemutattuk a sportsérülések előfordulását és kezelését. Ezúttal már konkrét esettel, a térdizület keresztszalag károsodásával foglalkozunk. Bizonyára sokunk által ismert ez a gyakran előforduló sérülés, de reményeink szerint tudunk új és hasznos információval szolgálni a térdizület felépítéséről, a rehabilitációjáról és a megelőzéséről.  

 

A térdízületben négy nagy szalag biztosítja a stabilitást. Kétoldalt a külső és belső oldalszalagok, a térd belsejében pedig az elülső és hátsó keresztszalag. Nagy teherbírásúak, szakadásukhoz nagy és megfelelő irányban ható erők szükségesek. A sérülés legtöbbször a térd oldalirányú kimozdulásával, a lábszár fokozott kicsavarodásával jön létre. Gyakori ok, hogy a túl keményre állított síkötés nem old le, hogy a labdarúgó lábára szabálytalanul csúsznak be, vagy a kosárlabdázót a levegőben meglökik, és rosszul érkezik a talajra, vagy cselgáncsozó talpa letapad és megcsavarodik a combja, felsőteste.A sérülés pillanatában erős pattanó hang jelentkezik, sokszor a közelben álló csapattársak számára is hallható. A sérülés súlyosságára az erős fájdalom, és a fokozatosan kialakuló, térdkalács felett észlelhető duzzanat hívja fel a figyelmet. Az elsősegélynyújtás során a klasszikus szabályokat kell alkalmazni: tehermentesítés, jegelés, felpolcolás.

Az elülső keresztszalag szakadásának diagnózisához az orvos által végzett fizikális vizsgálattól (tapintás, a szalag húzási irányában végzett tesztek) és az MR vizsgálattól várhatjuk a legtöbbet. Fontos a röntgenfelvétel, hogy az esetleges csontsérüléseket kizárjuk, bár ezen a szalagok nem látszanak. A térdízület tokját extrém mértékben feszítő vérömleny (hemarthros) esetén az orvos punctiot végezhet, ami azt jelenti, hogy steril körülmények között injectios tűvel megszúrja az ízületet, lebocsátja a fájdalmas-feszülést okozó és a pH viszonyok miatt a porcfelszínt károsító vért.

 

Szakadása után az ízület instabillá válik. Ez gyakran a mindennapi terhelésnél még nem érezhető, csak sportolás közben, kifáradáskor, a koncentráció csökkenésekor és rossz lépéseknél. Ilyenkor tapasztalható, hogy "kimegy a térd", vagyis nem bízunk a térdünkben. Minden ilyen instabilitásos epizódnál a porcfelszínek, a gyűrűporcok (meniszkuszok), ill. az ízületi tok további károsodása léphet fel.

Friss sérüléskor, hacsak nincs olyan egyéb vagy külső sürgető körülmény (pl. olimpiára készülő sportoló, akinél minden nap számít), akkor a műtétet csak legalább 6 héttel a sérülés után végezik el, miután megszűnt a duzzanat, az esetleges társsérülések gyógyultak, sokkal kedvezőbb körülmények között, precízebb műtéti technika alkalmazásával jobb eredményekkel lehet elvégezni a szükséges műtétet.

 

A műtét során az elsődleges cél az ízület stabilitásának helyreállítása, az anatómiai viszonyoknak megfelelően úgy, hogy tulajdonságai, működése a lehető legnagyobb mértében az eredetihez hasonló legyen. A műtéti technikák közül a saját szalagos pótlás az elfogadott megoldás. A 2 leggyakrabban alkalmazott: egyik, a térdkalács-ín (patella ín), két csontblokkal a végén, az egyik a térdkalácsból, a másik a sípcsontból. Patella-ínas pótlás után a szalag, ill. a csontblokkok kivételi helyénél hosszú ideig tartó panaszok jelentkezhetnek, a térdelés fájdalmas lehet, mozgásbeszűkülés előfordulhat. A másik jelentős műtéti technika a semitendinosus- és gracilis-inak kivétele és pótlása, melyek duplán, triplán, vagy négyszerezve használhatóak. Itt az ízületi összenövések esélye minimálisnak mondható, a szalag kilazulására nem megfelelő gyógytorna esetén nagyobb az esély, mint patella-ínnál. Logikus kérdés ilyenkor, hogy vajon hiányzik-e ez onnan. A megoldást az jelenti, hogy az érintett izmok letapadnak a környezetükhöz, és annak közvetítésével hasonló erőhatásra lesznek képesek, mint azelőtt. A pótlásra használt ín kivétele után a lábszáron, kis területen átmeneti, ritkán hosszabb ideig fennálló érzéskiesés jelentkezhet az apró bőridegek sérülése miatt. A 3. műtéti technika a még ritkán alkalmazott és még újdonságnak számító, de nagyszerű eredményeivel egyre nagyobb teret hódító double-bundle (anatómiai pozícióban pótlás).

A gyógytorna legalább annyira fontos, mint maga a sikeresen elvégzett operáció. A gyógytorna során a jó izomerő mellett a koordináció és a reflexek visszaállítása is fontos. Két fő célunk, a combizomzat megfelelő izomerejének (85-100%) felépítése az első 6 hónapban, valamint a térd teljes nyújtásának és hajlításának elérése a stabilitás elvesztése nélkül. A műtét eredményessége nagymértékben függ a rehabilitációs programtól. A pótolt szalagnak bizonyos időre van szüksége, hogy vérellátása kialakuljon, ill. a rostok újraképződése meginduljon. Amennyiben e folyamat megindulása előtt túlzott terhelés éri a térdet, az ízület instabillá válik.

Fokozatosság elvét betartva folyamatos terhelést adunk az izomzatnak és az ízületnek. A műtéttől számított 3. héttől szobakerékpár használható ellenállás nélkül, vízben torna, úszás (kivéve a mellúszás – TILOS - ). 7-10-12. hét a pótolt szalag beépülésének időszaka, mikor a szalag meggyengül, könnyebben válik sérülékenyebbé. 12. hét után megfelelő izomzattal elkezdhető az intenzívebb gyaloglás, lassú futás, a koordinációs gyakorlatok, szobakerékpár fokozatos ellenállást növelve.  5-6. hónaptól megkezdhető a sportspecifikus gyakorlatok.

 

A szalag szakadás esélyének csökkentésére elengedhetetlen egy aktív és egy amatőr sportoló számára a célzott térd körüli combizomzat erősítése, a koordinációs, az egyensúlyfejlesztős gyakorlatok végzése, melyek stabilizálják a térd ízületét és a folyamatos statikus erősítés hatására erősítik a szalagokat.

Valamint elengedhetetlen a sportolás előtti alapos átmozgató bemelegítés és a bemelegített izmok lenyújtása!!!!

 

Sikerekben Gazdag, Keresztszalag Szakadástól és Más Sérülésektől Mentes Boldog Új Évet Kívánunk!

 

Tyukos Anett, Agócs-Péter Csilla