Pécsről is elhoztuk a két pontot

NB1 - Alapszakasz, 2. forduló
PVSK-PANNONPOWER - Atomerőmű SE
74-85
(21-25, 20-22, 16-18, 17-20)
(21-25, 41-47, 57-65, 74-85 )
Vezette: Papp P., Szabó G., Vida B.

PVSK: Walker 13/3, Popadic 21/9, Bíró 3/3, Budimir 19/6, Horti 3.
Csere: Harazin 7, Halász 3, Csabay -, Antóni 5/3.
Vezetőedző: Csirke Ferenc

 ASE: Dunn 19/9, Medve 5/3, Barnies 11, Szabó 3/3, Rakocevic 16.
Csere: Tóth 2, Kovács 11/6, Robinson 9/3, Eilingsfeld 7, Will 2.
Vezetőedző: Schmidt Béla

A hazai csapat hozta el a labdát a feldobásnál, tíz másodperccel később pedig - Budimir révén - már vezettek is. Nagyon ment a dobás kezdéskor mindkét oldalon, nálunk Dunn válaszolt, majd Popadic kosarára megint csak. Sajnos ezt követően csak hazai oldalon folytatódott a sorozat, nálunk bepárásodott a lencse a célzókészüléken. Ki is harcolt egy stabilnak mondható előnyt a Pécs, mi pedig a - Kaposvár elleni derbi után újfent - futhattunk az eredmény után. Különösen Budimir volt elemében, a hazaiak első tizenöt pontjából tizenegyet ő jegyzett. Nagyon jókor jött Tóth Ádám labdaszerzése, majd gólpassza Medvének, aki kíméletlenül bevágta a triplát. Ez jelentette a fordulópontot, ezt követően Barnies is betalált, a csapat pedig visszavette a vezetést. Az utolsó percek kicsit kaotikusra sikeredtek, eladott labdák és kihagyott büntetők váltották egymást, de a lényeg, hogy mikor véget ért a negyed, nálunk volt az előny, ráadásul Robinson dudaszóra behulló triplájának köszönhetően mindjárt négy pontos.

A folytatásban akadt némi polémia a támadóidő körül, melyet végül a sporik egy huszáros megoldással rövidre zártak, ám ez pont elég zavart okozott az erőben ahhoz, hogy kapjunk egy trojkát. Szerencsére a csapat jól reagált és rögtön öt ponttal felelt, időkérésre késztetve Csirke Ferencet. A szusszanásnyi szünet ha meg nem is törte, de lelassította a fiúkat, két szép hármasnak - valamint két minimum véleményes bírói ítéletnek - köszönhetően pedig egészen két pontig felzárkózott a baranyai alakulat. Időt is kért Schmidt Béla, ám a csapaton ez sem segített, egy labdavesztést követően Walker kiegyenlített. Innentől eztán elindult egy olyan irányba a mérkőzés, ami közönségszórakoztatónak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Egymást követték a faultok, a játékosok hosszú perceken keresztül csak büntetőből tudtak betalálni. Mázli, hogy ebből azért nálunk volt több, Rakocevic és Kovács révén szorgosan pötyögtettük az egypontosokat. A negyed hajrája végül nekünk sikerült jobban, így növelni tudtuk első negyedben kiharcolt előnyünket.

Kihagyott dobásokkal indult a második félidő, két percen át egyik csapat sem tudott a gyűrűbe találni, mígnem Popadic elsüllyesztett egy triplát, majd nem sokkal később még egyet. Még szerencse, hogy közben azért három paksi pont is bekerült a jegyzőkönyvbe, így ha le is feleződött korábbi előnyünk, legalább még vezettünk. Gyakran hangzik el kritika a bajnokság színvonalát illetően, ez a mérkőzés pedig ékes példája volt ennek. Egyéni hibák sora tarkította a meccset mindkét oldalon, szinte kizárólag egymás hibáiból éltek a játékosok, azaz inkább csak éltek volna, ha nem maradtak volna ki sorra a tisztábbnál tisztább ziccerek is. Közben azért a mérkőzés is csordogált, még ha nem is a legjobb irányba, ugyanis a Pécs Harazin zsákolásával ismét feljött egy pontra. Schmidt Béla próbálta forgatni a csapatot, hogy megtalálja az ideális összeállítást, ezen az estén azonban ez nem ígérkezett könnyű feladatnak. Végül úgy tűnt, csak a kezdőcsapat lesz a megoldás, a Dunn-Medve-Barnies-Szabó-Rakocevic ötös csinált egy lélekemelőnek ható 7-0-ás sorozatot, melynek köszönhetően nyolc pontos fórral fordultunk a záró felvonásra.

Ott aztán, ha nem is hiba nélkül, de folytatni tudtuk jó játékunkat, egy-egy szép akció végén Barnies és Robinson is betalált, így mikor időt kért a Pécs, már tizenkettő volt közte. Az edzői intelmek hatásosnak bizonyultak, Harazin zsákolással, Antóni Csaszi pedig triplával jelentkezett, be is jött tíz alá a PVSK. Agresszíven és okosan játszott Pécs, amely védekezésben és támadásban egyaránt újítani tudott. Kezdett veszélyessé válni a helyzet, ám ekkor érkezett Kovács Ákos, hajszálpontos triplájával kirántotta a kátyúba ragadt szekeret, majd erre még Dunn is rátett egy lapáttal, miután végigvitt egy - faultokkal tarkított - betörést. Ismét visszaállt a tizenkét pontos előny, és mivel a táblán már csak 2:30 állt a hátralévő időnél, úgy tűnt, itt már nem lehet probléma. Nem is lett, ezt a meccset is behúztuk, és ha nehezen is, de megőriztük száz százalékos mérlegünket.

Fotó: Molnár Gyula