Idegenben győztük le a listavezetőt

NB1 - Alapszakasz, 15. forduló

Soproni Sördögök - Atomerőmű SE 75-80 (18-21, 14-23, 17-22, 26-14)

Sopron, MKB Aréna
V.: Cziffra Cs., Jakab L., Tõzsér D. (Gencsev dr.)

Sopron: Thomas 7/3, Edwards 9/9, Borisov 14/12, Dénes 10/3, Tóth 3.
Csere: Poscic 25/3, Ruják 4, Trepák -, Takács 3/3.

ASE: Dugat 15/3, Markovic 5/3, Baki -, Eilingsfeld 8/6, Jones 16.
Csere: Wise 15/6, Kovács 1, Evans 14/6, Tóth 6.

A Sopron hozta el a labdát a feldobás után, és Borisov révén a vezetést is megszerezték, ám Jones hamar válaszolni tudott. Jay szerencsére a folytatásban is jól pörgött, dobott újabb négy pontot, majd kiosztott egy szép gólpasszt Markovicnak, aki a triplavonalon túlról is betalált. Sabáli Balázs így már a negyedik percben időt kért, és behozta Poscicot. Ezzel sikerült is stabilizálnia csapata védekezését, a következő percekben nem igazán találtuk a gyűrűig vezető utat. Egy betörés után ráadásul Dugat is a földön maradt, a megítélt büntetőket is a helyére beálló Jeremy Wise értékesítette. Sajnos ez a váltás a csapatot is megzavarta, a következő fél percben Thomas két hármast is beszórt, két pontra csökkentve az addig kiépített, viszonylag magabiztos előnyünket. Dzunic mester is időt kért, ám a hazai rohamot ez sem állította meg, Poscic kiegyenlített. Dugat vette hátára a csapatot, öt pontjának köszönhetően mi zártuk előnnyel az első negyedet.

Evans kosara nyitotta a második negyedet, majd a végül a játékot vállaló Tóth Ádám is betalált, ráadásul válogatott centerünk a lepattanókat is jól szedte ebben az időszakban. Sabáli Balázs ismét magához hívta játékosait, ám Evans ellen nem volt orvosságuk, három támadás alatt hét pontot szórt, nagyon elkapta a fonalat. Szenzációsan védekeztünk a meccsnek ebben a periódusában, és mivel a támadó oldalon is jól teljesítettünk, az előnyünk előbb tíz pont fölé nőtt, majd a 17. percre már tizennyolcra hízott. A Dugat helyett játszó Wise jól mozgatta a társakat, gólpasszokat osztogatott és szervezett, ahogy kellett. A 19. percben aztán Borisov is helyére küldte első hármasát, és mivel társak közül többen is betaláltak az utolsó percekben, három minutum alatt lefelezték a korábbi hátrányukat. Az utolsó megmozdulás szerencsére a miénk volt, Wise dudaszóra dobott egy gyönyörű, és lélektanilag nagyon fontos hármast, egy két számjegyű fórral vonulhattunk pihenőre. 

A Sopron folytatta jobban a meccset a nagyszünet után, ám hiába a szép Poscic kosár, Eilingsfeld János egy hármassal feledtetni tudta azt. Érdekesség, hogy hiába ment jobban a cseréknek a második negyedben, a szünet után ismét a kezdőcsapat futott ki a parkettre. Sajnos a folytatás is a hazai csapaté volt, Dénes és Borisov is betalált a vonalon túlról, utóbbi nem volt túl jó jel a meccs későbbi szakaszára nézve. Fel is jött hét pontra az SKC, kellettek hát nagyon Dugat betörés után kiharcolt büntetői, majd labdaszerzés utáni kosara. Közben a túloldalon megsérült Matija Poscic, a horvát center a térdét fogva bicegett le a kispadra, jött helyette Tóth Gergely. Dugat továbbra is remekelt, sorra szerezte a kosarakat, hol középtávolról, hol betörés után talált be, a differencia pedig ismét 15 fölé kúszott. A negyed vége előtt két perccel visszatért a horvát center, ez meg is zavarta a mieinket, ám Evans újabb öt pontot szórt, mégpedig nagyon fontos öt pontot, így a záró felvonás előtt tizenhéttel vezettünk.

Mindkét csapat rontott dobásokkal nyitotta a negyedik negyedet, de mivel mi vezettünk, ezzel összességében ki voltunk békülve. Thomas törte meg a gólcsendet, erre Tóth válaszolt, ám ezt követően előbb Takács Norbert, majd Borisov triplája hullott a gyűrűbe, komoly aggodalomra adva okot. Tíz pont volt ekkor közte, de Dzunic Branislav nem kockáztatott, időt kért, hogy rendet tegyen kicsit a fejekben. Wise mutatott be egy szép betörést, majd Evans labdavesztése után kíméletlenül vágott be egy hármast, mondhatni nagyom kellett. A túloldalon Poscic továbbra is elemében volt, nem igazán tudtunk mit kezdeni vele, remekül játszott. Sőt, nem sokkal később egy hármast is beszórt, majd Borisov is megtette ugyanezt, és megint csak hét volt közte. Felrémlett az októberi meccs, mikor szintén volt 15 pont körüli előnyünk a mérkőzés bizonyos szakaszában, ám a végén mi hagytuk el vesztesen a pályát. A végjátékban Dugat két támadást is elkapkodott, ez pedig megbosszulta magát, az addig mindössze háromnál járó Edwards megduplázta pontjai számát, és négyre csökkentette a soproni hátrányt. Időt kértünk, ám újabb két támadást elrontottunk, Edwards pedig újra betalált, és már csak egy volt az előnyünk. Egyszerűen hihetetlen volt, három negyednyi remek játék után hibát-hibára halmoztunk. A végén aztán Fortuna mellénk állt, Jones megszerzett egy labdát, amellyel végigrobogva zsákolt egyet, és eldöntötte a találkozó sorsát.

Fotó: Molnár Gyula