Ismét pontszegény meccsen vertük a Sopront

Szabó Zsolt hiányában (a válogatott erőcsatár reggelre megbetegedett, nem is tudott elutazni a csapattal) Eilingsfeld Jánossal a kezdőben is remekül kezdtük az elődöntő második mérkőzését, hibátlanul támadva ls védekezve szereztünk 10-0-ás előnyt az első három percben. Ráadásul ezt a tíz pontot négy játékos gereblyézte össze, így elég hamar túlesett a tűzkeresztségen a kezdőcsapat jó része. Sabáli Balázs gyorsan időt kért, Borisov pedig a következő támadásból meg is szerezte az első hazai pontokat. Ettől azonban nem rogytunk meg, játszottuk saját játékunkat, ráadásul eredményesen is, de mint az várható volt, szép lassan azért a hazai dobások is elkezdtek beesni: előbb Dénes majd Borisov triplája talált utat a gyűrűbe. Szerencsére a roham csak eddig tartott, Körtélyesi szép alapvonali befutásokkal, majd azokból apró kosarakkal összezavarta az ellent, amely a negyed végéig már csak büntetőből volt eredményes.

A második negyed elejére aztán teljesen új fordulatot vett a meccs képe: keményen dolgoztak a csapatok, folyamatos volt a küzdelem, viszont a kosarak száma meglehetősen visszaesett, nem igazán tudtak gyűrűbe találni a felek. A jeget ismét a Dénes-Borisov páros törte meg egy-egy trojkával, a tíz pontunkat azonban ennek ellenére is tartani tudtuk. Aztán jött egy rossz széria, a Sopron három támadást is eredményesen fejezett be, így mikor időt kér Dzunic mester, már csak négy pont volt az előnyünk. A paksi gólcsendet Deonta Vaughn törte meg a szenzációs triplával, felrázva ezzel a társakat, mielőtt utolérhetett volna az SKC. Sajnos a folytatásban is a hazaiak akarata érvényesült, de így is sikerült megtartani három pontot az előnyből félidőre.

A második félidőben aztán folytattuk a kissé impotens támadójátékunkat, több akciót is rossz megoldással fejeztünk be, a Sopron pedig köszönte szépen, és kiegyenlítette az állást. Ekkor még McGruder parádés triplájával újra magunkhoz tudtuk ragadni az előnyt, ám ám újabb egy perc elteltével, ha csak egy ponttal is, de már a kék-fehérek jártak előrébb. Ekkor varázsütésre magunkhoz tértünk, és elkezdtünk a megbeszéltek szerint kosárlabdázni, aminek meg is lett az eredménye: Vaughn, Körtélyesi és Medve góljaival hat ponttal megléptünk, és egy kis levegőhöz jutottunk. A negyed végére aztán egy pár sikeres betöréssel faultokra is sikerült rákényszeríteni a hazai csapatot, így meg tudtuk tartani ezt az előnyt.

Tóth Gergely hármasa vezette fel a záró felvonást, ám Jones és McGruder révén erre is volt válaszunk. Jól játszottunk ebben az időszakban, sorra szereztük a labdákat, McGruder pedig szépen befejezgette ezeket az indításokat. Tíz ponttal megléptünk ezeknek köszönhetően, amikor Thomas gyűrűn pattogó dobása végül beesett, ráadásul hármat ért. Ettől kicsit megtorpantunk, több támadást is elrontottunk, ám több percnyi góliszony után végül Jarrod Jones kisegítette a társakat. Az utolsó két percnek öt pontos vezetéssel futottunk neki, amikor jött Kovács Ákos, és dacára annak, hogy addig mind a négy dobását kihagyta, beemelt egy hihetetlenül fontos triplát, nyolcra növelve az előnyt! Innen pedig már kezünkben volt a győzelem, amelyet végül be is húztunk, és megérdemelten szereztünk 2-0-ás előnyt. Kedden jön a harmadik meccs, immáron a továbbjutásért!

Sopron KC - Atomerőmű SE
51-62
(12-22, 18-11, 11-15, 10-14)
Sopron, MKB Aréna
V.: Földházi T., Benczur T., Tőzsér D. (dr. Gincsai)

Sopron: Thomas 11/3, Ruják 11/3, Dénes 8/6, Borisov 8/6, Trepák 8.
Csere: Tóth 5/3, Takács -,
Vezetőedző: Sabáli Balázs

ASE: Vaughn 14/6, Medve 4, Körtélyesi 11/3, Eilingsfeld 4, Jones 13.
Csere: Tóth -, McGruder 11/3, Baki 2, Kovács 3/3, Markovic -, 
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Sabáli Balázs: Gratulálok az ASE-nak, megérdemelten nyertek. Az első perctől futottunk az eredmény után, ugyanis a Paks nagyon jól kezdte a meccset. A korábbi jó dobóformánkat ma sem találtuk meg, nagyon rosszul céloztunk bár ebben természetesen a paksi védekezésnek is szerepe van. Nem adjuk fel, kedden megpróbálunk nyerni Pakson.

Dzunic Branislav: A rájátszás már más világ, itt nem a játék képe, hanem az eredményesség számít. Mivel eddig mind a három meccsünket megnyertük a szezon során itt Sopronban, úgy érzem, ez már nem véletlen. A védekezésünkkel elégedett vagyok, de a győzelemhez természetesen az is kellett, hogy mi bővebb rotációval dolgozunk, mint a két sérült miatt tartalékos Sopron.