Vereséggel távoztunk Szolnokról

 NB1 - Középpszakasz, 8. forduló
Szolnoki Olaj KK - Atomerőmű SE
82-61
(24-14, 25-11, 16-17, 17-19)
(24-14, 49-25, 65-42, 82-61)

Olaj: Burrell 6, Vrbanc 11/9, Vojvoda 7/3, Milosevic 14, Keller 15.
Csere: Jones 12, Borisov 12/6, Kovács -, Wittmann 6.
Vezetőedző: Stojan Ivkovic

  ASE: Dunn 12, Robinson 6, Barnies 18/6, Eilingsfeld -, Tóth 6.
Csere: Kovács 5/3, Watkins 5, Fomin 9/3, Will -, Medve -.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott : ill. -

Eilingsfeld János visszakerült a kezdőbe, így a szokásos futottunk neki a meccsnek, melyet a Szolnok kezdett jobban, hamar meg is léptek hét ponttal. Első kosarunkat Tóth Ádám jelezte, majd Dunn is betalált, ám így is tíz volt közte, mikor Schmidt Béla időt kért a negyed derekán. Sajnos a játék képében ez sem hozott változást, a Szolnok továbbra is domináns volt támadásban és Vrbanc második hármasával már tizenöttel ment. Közben a cseréket is elkezdték beforgatni az edzők, Watkins és Fomin jól is szálltak be, öt pontjukkal faragtunk kicsit a hátrányunkból, közelebb azonban nem tudtunk kerülni, így már az első negyed végére komolynak mondható differencia alakult ki a csapatok között.

Vrbanc átadásaiból Milosevic terrorizált minket a második negyed első perceiben, ismét nyílott az olló. Sajnos nem csak védekezésben, de támadásban sem találtuk magunkat, szinte semmi nem ment be, amit ráemeltünk, pedig próbálkoztunk mindenféle szerkezettel. A második negyed közepén, mikor már tizennyolc ponttal vezetett az ellenfél (eggyel többel, mint amennyit addig szereztünk...), megint megpróbálkoztunk egy időkéréssel. A húsz pontot Kovács Ákos hármasával léptük át, majd Dunn is hozzátett egy kettest, "feljöttünk" húsz pontra. A negyed végét aztán megint megnyomta kicsit a hazai csapat, így elég csúnya, huszonnégy pontos hátrányban vonultunk pihenőre.

Robinson és Barnies találataival megpróbáltunk kicsit közelebb kerülni a második félidő elején, a Vojvoda és Vrabanc azonban résen voltak, és visszaverték a rohamot. Ráadásul korábbi kedvencünk, Jarrod Jones is kezdett belelendülni, a társak remek labdái után önfeledt zsákolgatással múlatta az időt. Arra azért elegek voltunk ebben a negyedben, hogy a különbséget harminc alatt tudtuk tartani egy-egy jókor szerzett kosárral, sőt a végére Fomin, Kovács és Barnies kosarainak köszönhetően még a negyedet is megnyertük. Igaz csak egy ponttal, így tíz perccel a vége előtt reális esélyünk már nem maradt a fordítása, de ezen az estén legalább ez egy olyan tény volt, aminek lehetett egy kicsit örülni.

Ahogy Körmenden, itt sem maradt sok kérdés a záró felvonásra, maximum a különbség mértéke, illetve hogy be tudunk-e jönni húsz alá, elkerülve a kiütésesnek tűnő vereséget. Az utolsó percek során többször is átléptük ezt az "álomhatárt", de az utolsó pillanatban Milosevic büntetői visszabillentették a különbséget 21-re. Összegezve, meglehetősen csúnya vereséget szenvedtünk, köszönhetően főként az első félidőben nyújtott gyenge játékunknak. Szombaton jön az Alba, a biztos pályaelőnyhöz le kell győzni őket, ami igen csak nehéz feladatnak mutatkozik.

Fotó: bb1(archív)