A JKSE sem jelentett akadályt

NB1 - Alapszakasz, 8. forduló
 Atomerőmű SE - JP-TOP COP Jászberény
85-72
(27-18, 19-21, 20-16, 17-16)
(27-18, 48-40, 68-56, 85-72)
Vezette: Földházi T., Török R., Praksch P. (Várhalmi Zs.)

  ASE: Dunn 14, Robinson 15/6, Barnies 5/3, Eilingsfeld 22/6, Tóth 12.
Csere: Medve 3/3, Kovács 6/6, Watkins 5, Will 3/3. 
Vezetőedző: Schmidt Béla 

JKSE: Caffey 12, Horváth 20/9, Soós 9/6, Cseh 6/3, Dramicanin 20/6.
Csere: Blaskovits 5, Mándoki -, Szögi -.
Vezetőedző: Forray Gábor

Kipontozódott : - ill.

Mindkét oldalon történt igazolás a héten, ám amíg nálunk Watkins harcra készen várta a találkozót, a túloldalon Krolo papírjai nem érkeztek meg, így ő nem léphetett pályára. Nem is kezdtük rosszul a meccset, Tóth Ádám kosaraira építve hamar 7-2-es előnyre tettünk szert. A túloldalon is egy magasember, mégpedig Ratsko Dramicanin igyekezett a legjobban, vezérletével meg is fordították az állást. A mieink kicsit lefagytak a meglehetősen hangulattalan csarnokban, és bár Robinson találataival ismét mi léptünk meg, valahogy nem volt az igazi sem a játékunk irama. Aztán ez is a múlté lett, mert beindult Eilignsfeld Johnny is, aki pillanatok alatt betolt egy tízest, közte két triplát, és máris 14 ponttal mentünk. A záró két percben azért kicsit összekapta magát az ellenfél, de így is kilenccel mentünk a negyed végén.

A második negyed kezdetekor már Watkinst is ott köszönthettük a pályán, aki rögtön egy labdaszerzéssel, majd egy támadólepattanóval és egy kosárral jelentkezett. Érdekes volt a mérkőzés, vagy legalábbis talán ez a jelző áll hozzá legközelebb. A színvonal finoman szólva sem verte az eget, rengeteg technikai hibát követtek a játékosok, különösen a mieink. A JKSE pedig szép csendesen nekilátott lopni a különbséget, és a 18. percben Blaskovics 2+1-es akciójával visszajöttek két pontra. Ekkor érkezett Kovács Ákos, és mint oly sokszor, most is elsüllyesztett nagyon fontos hármast, életet verve a csapatba. Neki is ugrottunk a Berénynek, és ha nem is teljes egészében, de visszaállítottuk a korábbi előny egy részét.

A második félidő első találata elég emlékezetesre sikeredett, Donald Robinson a dudaszó pillanatában, két ember takarásából emelte rá a hármast,, mely előbb pattant egyet a gyűrűn, majd elegánsan belehullott. Mondhatnám, hogy ennek példáján a többiek is kedvet kaptak a triplákhoz, de Eilingsfeld Jani Dunn passzából bemutatott zsákolása még csak véletlenül sem emlékeztetett társa kosarára, ellenben legalább annyira látványos volt. A csapat pedig ha nem is látványos, de viszonylag fegyelmezett és okos játékkal tartotta az eredményt, ami ezen a meccsen pont elég is volt. A játékrész második részében ismét lehetőséget kapott a héten igazolt Watkins, akin nagyon látszott, hogy még csak kétszer edzett együtt a társakkal, idegen testként mozgott egyelőre a pályán. A srácok közül ekkor Dunn volt leginkább elemében, negyedbeli nyolc pontjával tizenkettőre növeltük a fórt.

A záró felvonásban - pár valóban szép kosarat leszámítva - sok minden már nem történt, mármint a olyasmi, ami a meccs kimenetelére komoly hatással lett volna. Igaz ugyan, hogy a differencia végig megmaradt tíz pont körül, de a meccsben egyáltalán nem volt benne, hogy az ellenfél elviheti a két pontot. Nem is vitte, behúztuk a győzelmet, és készülhetünk a Sopron elleni idegenbeli rangadóra.

Fotó: Molnár Gyula