Nem bírtunk a bajnokkal

NB1, Alapszakasz - 9. forduló
Atomerőmű SE – Alba Fehérvár
60-67
(12-20, 19-17, 16-16, 13-14)
Paks, 2017.11.18.

ASE: Hinds 11/3, Allen 15/6, Barnies 2, Eilingsfeld 16, Ogunyemi 5.
Cs.: Ruják -, Guinn 3/3, Medve 6/6, Garamvölgyi -, Gulyás 2,
Vezetőedző: Teo Cizmic

Alba: Hill 11/3, Simpson 17/6, Harris 8, Lóránt 5, Keller Á. 10.
Cs.: Fenner 4, Horton 5, Kovács 5, Filipovity 2, Keller I. -.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Allen kosarával mi szereztük a vezetést, majd Hinds ziccerével a következő támadásban meg is dupláztuk. A csarnokban egyébként szellős teltház fogadta a feleket, a körítésre és a hangulatra nem lehetett panasz. A folytatásban lett volna lehetőségünk tovább növelni a fórt, sajnos azonban a ziccerek kimaradtak, az Alba pedig köszönte szépen és másfél perc alatt beszórt hét pontot. Dobások tekintetében kihívásokkal küszködtünk az elején, sorra hagytuk ki az üres helyzeteket, ami egy ilyen meccsen komoly luxus. Szerencsére azt a másfél percnyi időszakot leszámítva az elején az Alba sem találta a gyűrűt, így mikor Allen újabb hármat tett hozzá az addigi terméséhet a negyed derekán, az egyenlítést ért. Itt aztán kicsit beragadtunk, ráadásul egy elég csúnya labdaeladást is bemutattunk a saját palánkunk alatt, így Medve sarokból dobott hármasa úgy kellett, mint egy falat kenyér. Bármennyire is jókor jött azonban, életet nem tudott lehelni a csapatba, az Alba pedig jó védekezésével – közte Horton egy percen belül kiosztott két blokkjával – nyolc pontos előnyt épített ki a negyed végére.

A második negyed első kosarát is a vendégek jegyezték, ezzel meglett a közte tíz, a vendégszurkolók legnagyobb örömére. A reményt két labdaszerzés és az azokból dobott két könnyű kosár jelentette, legalább látszott, hogy meg lehetne fogni ezt az Albát, már ha azt játszanánk, amit elterveztünk. Gyorsan időt is kértek a vendégek, mielőtt közelebb kerülhettünk volna, ám ez sem segített, Hinds ismét labdát lopott, és ezúttal ő is fejezte be. Fel is jöttünk hatra, ám ekkor Simpson elővett kettőt a szokásos triplái közül, és ismét tíz volt közte. Egészen elképesztő volt, ahogy az amerikai hátvéd dobott, gyakorlatilag egy leütésből emelte a hármast. Minden esetre a egy kicsit visszatért az élet a csapatba, immáron partiban voltunk és ami nagyon fontos, hogy szép lassan loptuk a távolságot is. Közben akadtak parázs jelenetek is, Hill akaszkodott össze Gulyás Milánnal, aki nem hagyta magát, kettős fault lett a vége. Ekkor már jó ideje egy pont volt mindössze a fehérvári előny, de a vezetést nem sikerült visszavennünk. Ezzel együtt is egészen kiváló iramú derbi kerekedett belőle a második játékrészre, melyet végül néggyel nyertünk, de így az Alba vonulhatott előnnyel a nagyszünetre.

Az Alba rögtön egy 4-0-val nyitott, kihasználva azt, hogy semmi nem esett nekünk a vonalon túlról, így megint két számjegyű volt a különbség. Azonnal időt is kértünk, de a folytatás is egy Keller-zsákolást hozott, visszaállítva az addigi legnagyobb, tizenkét pontos differenciát. A 24. percben Medve bedobta önmaga és csapata második hármasát, ez volt a tizennegyedik kísérletünk ezen az estén. Sajnos az sem segítette a dolgunkat, hogy velünk ellentétben az Alba fault mentesen, tisztán tudott védekezni, legalábbis a táblán a faultok száma ezt mutatta. Persze lehetett bármilyen a védekezés egyik vagy másik oldalon, ha a tiszta helyzeteket sem dobtuk be. Márpedig nem tettük jó darabig, aztán végül Allen keze elsült, és öt gyors ponttal legalább a reményt visszaadta, hogy lesznek még nyitott kérdések az utolsó játékrészben. Ekkor már a különböző sikertelen felállások után a Ruják – Allen – Eilingsfeld – Guinn – Ogunyemi sorral próbálkoztunk, ami az unortodox jelzőt minimum megéri. Érdekes módon ez végre elkezdett működni, Allen szabadon dolgozhatott a labdával, 3+1-es akcióját követően pedig már csak hat volt közte, ami meg is maradt a negyed végéig.

A záró felvonást Simpson és Guinn kosárváltása nyitotta, szerencsére R.T. kosara egyel többet ért. Majd jött a meglepetés, az addig semmit nem mutató Ogunyemi vette vállára a csapatot, és öt pontjával kiegyenlített! Időt is kért a vendég csapat, majd két újabb támadással később Keller révén visszavette az előnyt, majd Kovács ziccerével megduplázta azt. Ebben az időszakban megint tanítani valóan tisztán védekezett az Alba, hozzá sem értek a betörő Seth Allenhez, pedig nem bántuk volna, ha a vonalra állhat. Ebben az időszakban - a mérkőzés előtt a Pakson eltöltött évek és sikerek emlékére felköszöntött - Kovács Ákos húzta az Alba szekerét, vezérletével meg is léptek hét ponttal, amit hosszú perceket át tartani tudtak. Hárommal a vége előtt ismét időt kértünk, kellett egy fújás az utolsó roham előtt. A roham pedig el is indult, Hinds vezette fel egy hármassal, kár hogy Hill fordulásból válaszolt is rá, letörve reményeket. Ezzel el is dőlt a mérkőzés, innen már nem tudtunk felállni, az Alba pedig behúzta a győzelmet és folytatja az emelkedést a tabellán.

Fotó: Molnár Gyula